Bejegyzés

Anyamozgató

Új online program az Anyahajó kínálatában! Blanka elmesélte, milyen élményeket szerzett az első alkalommal.

Nagyon vágytam már mozogni

Az utóbbi hónapokban ez kimaradt a mindennapjaimból. Tornáztam már ezelőtt Verával a Gyerünkanyukám oldal programjaiban, és már egy ideje készülök eljárni az anyahajós jógacsoportba is, szóval az elhatározásom a csatlakozásra nem volt hirtelen és váratlan.  A komolyságát mutatja, hogy amint megláttam az esemény-kiírást, beírtam a naptáramba az időpontot, hogy el ne felejtsem, és nehogy rászervezzek valami más elfoglaltságot. 

Szerda reggel aztán szépen nekikészülődtem. A tornaruhámat előkotortam a fiók mélyéről. Elpakoltam az összehajtogatásra váró ruhakupacokat és az ottfelejtett játékokat a komódról, ahová a laptopot szándékoztam tenni. 

Beállítottam a képernyőt és a kamerát, hogy lássak és látszódjak. Ez utóbb kiderült, nagyon jó volt, mert a többi tévétornától eltérően, itt nem csak én figyelem, hogy mit mond az edző, hanem ő is ki-kinéz, és javasol testtartás-módosítást, kérdez, és személyesen instruál, szóval a folyamat végig interaktív. (Ezért még elhúztam a függönyt is a hátam mögötti kupi előtt) 

Készen álltam a kihívásra

megnyomtam a “csatlakozom” gombot. 

Vera úgy harangozta be az Anyamozgatót, hogy kismamáknak, szülés után 8 héttel és és pocakkal is végezhető gyakorlatok lesznek. Ha jól figyeltem, a becsekkoltak listája le is képezte a lehetőségeket – kb. ez volt:

1 fő frissen szült mama

1 fő 3 hónapos babával

1 fő pocaklakóval és egy unatkozó kétésfélevessel

meg én, távol a kismamaságtól, viszont valódi nagymama-kondiban

Na, szóval két perccel 9 előtt már teljes készenlétben

és izgalomban voltam… aztán eszembe jutott, hogy nincs tornaszőnyeg! Vagyis van, csak nem hoztam ide. És azt se tudom, hol keressem… 7 perccel 9 után meglett. 

Gátizomtornával kezdtünk, nem maradtam le róla, simán csatlakoztam. Ez egy külön blokk volt a program elején. Azt mondta Vera, hogy ez még a frissen szült anyáknak is való, volt is, aki csak ennyit csinált meg, aztán elköszönt. Utána jöttek az átmozgató gyakorlatok, most a csípő-fenék és a hát volt a fókuszban. Minden feladatot lehetett alap szinten és kicsit erősebb fokozaton csinálni, ki hogy bírta. 

Nehezítések

…nem csak a Vera által adott instrukciókból származtak, volt egyéb is! – a teljesség igénye nélkül:

  • Piros fejjel plank pozícióban emelgetem oldalra a lábam, miközben megjelenik a férjem és egy aláírni való papírt dug az orrom alá. Nyilván nem várhat. (aláírom, nincs mit tenni)
  • Csenget egy anyahajós-társ, a közös rendelésben kért naptáráért jött. (2 perc alatt elintézzük, pedig jó lett volna kicsit beszélgetni)
  • Pittyeg a sütő, megsült a hurka-kolbász. (kiszaladok, lezárom)
  • Megjelenik a háttérben a kiskamasz, furcsán öltözve-kifestve-parókában (cosplay), reggelit csinál magának (próbálok nem tudomást venni róla)
  • Csörög a telefon, hív a Vodafon (nem veszem fel)
  • Hív anyám. (felveszem, megígérem, hogy torna után visszahívom)
  • Ha lefekszem, nem látom a képernyőt. (újra és újra új – jobb – helyet keresek neki)

És ezek mind csak nálam, ahol elvileg nincs zavaró tényező, a kisgyerek iskolában, a nagyok önellátóak.

Másoknál mit látok?

Eszter egy idő után a hátán fekvő Barnussal együtt tartja a plank-et. Nem sokat látunk belőle, mindig csak egy-egy testrészt cserébe viszont ő giganagy tévén néz minket. 

Petra Simonnal az oldalán csinálja a fekve végezhető gyakorlatokat. Később a baba eltűnik, valószínűleg Apa átvette, majd Petra is eltűnik, eddig bírták, szoptani kell. 

A végére hármasban maradunk

Vera átlényegül személyi edzővé, külön feladatsorokat diktál nekem és külön Eszternek, egyszerre számol kétfelé, figyel, testtartást javít, dicsér. Hihetetlen jó ez! Csináljuk is szépen, pedig ezek a feladatok már nem könnyűek, de visz a figyelme és az együttlét öröme. Szuszogva, fülig érő szájjal fejezzük be.

Konklúzió?

A körülmények olyanok, amilyenek. Nehezített az online pálya, ez kétségtelen, de ki nem hagynám a jövő héten!!! (be is írtam újra a naptáramba)

Gyertek Ti is, jó sokan elférünk! Itt találtok információkat a következő alkalomról.

Karácsonyi Koccintás 2017

A 2017. december 21-én, az Anyahajó Karácsonyán elhangzott “ünnepi beszéd” eredeti szövege:

Intenzíven karácsonyozunk idén.

November vége óta készülünk az Aranykapu Közösségi Karácsonyra.

Múlt héten végig jelen voltunk.

És most megint itt vagyunk, megint Karácsony a téma!

 

Én ezeken, meg az otthoni dolgokon kívül “elméletben” is készülök az ünnepre… Gondolkodtam, mit jelent nekem, hogyan lenne jó csinálni. Milyen legyen otthon, hogyan ünnepeljünk itt?

Meg ugye, készültem erre a beszédre… Read more

Metaforák

Metaforakeresés, NO.1.: A mi lufink

Eleinte tüdővel fújtunk, majd kaptunk hozzá héliumot és most túl nagy lett, s bár szép fényes, belül mintha üres volna, amúgy meg félő, hogy kipukkad, eresszük hát le… De mihez kezdjünk egy ráncos lufval?

Demotiváló, keressünk jobbat!

Metaforakeresés, NO.2.: A mi buszunk

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy szép kis busz. Read more

Csodás volt az idei nyarunk

Annak ellenére, hogy a vitorlák többségét bevonták a matrózok és az Anyahajó csak úgy úszott, ahogy az áramlás vitte…
Július-augusztusban csak annyit csináltunk, ami jól esett.

Read more

MACI ügy – 3. A FILM

Itt írtam arról, hogyan lettem MACI kampányarc.

Blanka összegzése az Anyahajó Anyaközpont szervezői csapatának coaching folyamatáról – 2. rész, a személyes

A coaching zárásakor Jula azt fogalmazta meg, hogy egy női kört nem lehet hierarchián alapuló szereprendszerbe kényszeríteni, mert annak egészen más a természetes működése. Ha ez így van, akkor a coaching eddigi alkalmain tett összes erőfeszítésünk hiábavaló lenne…

Read more

Blanka összegzése az Anyahajó Anyaközpont szervezői csapatának coaching folyamatáról – 1. rész, a tárgyilagos

A munka 2015 október 15- december 3. között zajlott, kéthetente, összesen 4 alkalommal találkoztunk.

Kiváltója 2015. október 2.-i levelem,  mely felbolygatta a kedélyeket, egyeseket kétségbe ejtett, másokat vállalásokra ösztönzött, de mindenkit arra indított, gondoljuk újra működésünket.

Read more

Tavaly, idén, jövőre

Tavaly ilyenkor az akkori aktív gárdával sok-sok délutánt töltöttünk együtt: akkor írtuk a norvég pályázatot. Megterveztük az előttünk álló 1-másfél évet. Jó mulatság volt, sok jó ember kis helyen, fogyott bőven zöldségchips, kókuszlikőr, post-it. A cél az volt, hogy létrehozzunk a magunk számára egy anyaközpontot. Olyat, amit mi találunk ki, amit mi működtetünk és aminek mi vagyunk a haszonélvezői.

Read more

A támogatáson, egymás segítésének lehetőségein gondolkodom

Szoktunk ugye néha “túlfőzni”, és a többletet felajánlani a többieknek.
Van, hogy szervezetten, beosztás szerint komatálazunk gyermekágyas anyatársainknak segítve.
Olyan is van, hogy közösen rendelünk – zöldséget, gyümölcsöt, almalevet – így minimum a szállítási költséget megspóroljuk, vagy nagybani áron számolnak nekünk.

Read more