November elején nyitotta meg kapuit Hajdúszoboszlón a HajráAnyuPont, mi pedig két héttel később vonatra szálltunk, hogy saját szemünkkel láthassuk a helyet, saját fülünkkel hallhassuk a helyi anyaközösség megalakulásának, működésének történetét és hogy tapasztalatot cserélhessünk egymással. De ami még ennél is fontosabb: a személyes találkozó során osztozhattunk abban a különleges örömben, hogy anyák összefogásának eredményeképp létrejött az országban egy új anyaközpont.
Valóban hatalmas dolog ez, hiszen nem sok anyaközpont létezik jelenleg Magyarországon. Korábbi testvérintézményeink, a gödöllői és a miskolci anyaközpont, amelyek az Anyahajó megalakulásakor még virágoztak, mára megszűntek, vagy épp más formában folytatják működésüket. Épp ezért igazi fejtörést okozott, milyen anyaközösséget látogathatnánk meg belföldi tanulmányutunk során, melyre a Felnevelni egy jobb világot – Anyaközpontok a fenntarthatóságért projektünk keretein belül vállalkoztunk.
A HajráAnyu! híre először netes kutakodásaink eredményeképp jutott el hozzánk, majd egy konferencián személyesen is megismerkedhettünk a koncepciójukkal és az anyaközpont megnyitásának terveivel. A TÖOSZ (Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége) Polgármesternői Tagozatának 2025. szeptemberi rendezvényén ugyanis, amelyre az Anyahajó Egyesület is meghívást kapott, Végh-Nagy Nikoletta az anyaközpontok közösségi szükségleteket kielégítő szerepéről és a hajdúszoboszlói anyaközösségről beszélt előadásában. Mi pedig rögtön tudtuk: végre megtaláltuk belföldi tanulmányutunk célállomását!
Az utazással azonban egy kicsit még várnunk kellett. Bár a HajráAnyuPont megnyitását ősz elejére tervezték, és a közösségi tér berendezve várta, hogy megteljen családokkal és programokkal, egy vihar keresztülhúzta a terveket. Megrongálódott a tető, beázott a helyiség egy része és a teljes helyreállítás befejezéséig elhalasztották az átadást. Így történt, hogy 2025. november 19-i látogatásunkkor egy frissen működésbe lépett, de máris élettel teli anyaközpontot láthattunk.
Az utazásra összeállt a négyfős csapatunk a projekt terveinek megfelelően, ám egyikünk családi okok és anyai kötelességek miatt sajnos kénytelen volt lemondani a kiruccanásról. Így hárman képviseltük az Anyahajó közösségét Hajdúszoboszlón: Vancsura Vera, egyesületünk elnöke, Borbélyné Kovács Kriszti, egyesületi tag és önkéntes, illetve jómagam a projekt koordinátoraként. Az állomáson Végh-Nagy Niki fogadott minket, aki a HajráAnyu Közhasznú Egyesület elnöke és a HajráAnyuPont vezetője. Ő volt kalauzunk és vendéglátónk egész napos ottlétünk során.
A HajráAnyuPont fix nyitvatartási idővel működik: délelőtt 9-től 12-ig, délután pedig 3-tól 6-ig látogatható minden hétköznap. De előfordulhat, hogy ennél tovább is nyitva vannak, ha egy-egy program megkívánja: az ökoklub például 5-től 7-ig tartja havi alkalmait, ilyenkor a program résztvevői természetesen még maradnak, ám a nyitott térben 6-kor befejeződik a szabad játék. A délelőtti idősávban Zsófi, a HajráAnyu önkéntese fogadja a betérőket, és ő az, aki intézi az egyesület adminisztrációját is. Mindezt harmadik gyermeke társaságában, akivel még otthon van – pontosabban a HajráAnyuban. A délelőttöket Niki is gyakran az anyaközpontban tölti, illetve egy egyetemi hallgató is besegít, aki az anyaközpontnál végzett önkéntes munkájával kreditpontokat gyűjt az egyetemen. A délutáni „műszak” beosztása változó, mert több ember között oszlik el, szintén önkéntes alapon. Állandó önkénteseik között nyugdíjasok is vannak.
Néhány szó a tér kialakításáról: az ajtón belépve rögtön a tágas, központi teremben találja magát az ember, amit jól tagol a játékok különböző életkorok szerinti csoportosítása. Van például „babaházas” részleg a legkisebbeknek, van hatalmas mászóbirodalom a nagyobbaknak, van nagy szőnyeg játékos szekrénnyel, amiben szinte minden korosztály megtalálja a kedvére való autót, társast, építőkockákat. A nagy szőnyeggel szemben persze ott az egyik legfontosabb bútor: a kanapé, ahová a szülők nyugodtan leülhetnek egy kávéval, miközben figyelemmel követhetik a gyerekek játékát. Ugyanennek a nagy légtérnek a része a „nyugisarok” is függönyökkel leválasztva, babzsákokkal telerakva, ami igazi kuckós élményt ad. (Leteszteltük!)
A nagy térből több kisebb helyiség nyílik: konyha, három mosdó, iroda és egy szoba asztallal és székekkel, ahol általában a gyerekmentes programokat tartják. Bár ezek a helyiségek nem túl nagyok, mégis praktikusak, ugyanis párhuzamosan több funkciót ellátnak az anyaközpontban: a nagy játszós teret a nyitvatartási időn belül bármikor használhatják a családok bejelentkezés nélkül, ugyanakkor a kisebb szobában, zárt ajtó mögött ezalatt lehet beszélgetős, elmélyültebb foglalkozást tartani – a kettő nem zárja ki egymást. Mindeközben pedig nyugodtan folyhat a szervezői vagy adminisztratív munka az irodahelyiségben.
Bár a HajráAnyuPont csak novemberben nyílt, az anyaközösség már bő tíz éve létezik Hajdúszoboszlón, így egy erős önkéntes bázissal és széleskörű helyi kapcsolatokkal a hátuk mögött vágtak bele a hely működtetésébe. Terveik között szerepel, hogy partneri együttműködéseket alakítanak ki a környékbeli cégekkel, ezen kívül szülinapokra, rendezvényekre is bérbe adják a helyet. A HajráAnyu Közhasznú Egyesület folytatja adománygyűjtő tevékenységét is, amely az anyaközpont megnyitása előtt nagyban meghatározta munkásságukat: karácsonykor ajándékokat, januárban pedig tartós élelemiszert gyűjtenek a város szélén, a dűlőkön élő rászoruló családok számára. Ezen kívül folyamatosan fogadnak és továbbítanak ruha- és játékadományokat, babakocsikat és egyéb kisgyermekes holmit, amiket egy hajókonténerben raktároznak.
Megállapítottuk, hogy sok minden máshogy működik egy alföldi település és egy budapesti kerület anyaközpontjában, de a lényeg ugyanaz: anyák fognak össze és tesznek együttes erővel azért, hogy legyen egy erős, támogató közösségük és egy saját terük, ahol mind otthon lehetnek és segíthetik egymást.
A hajdúszoboszlói tanulmányutunkról készült videó megtekinthető ITT.
Jelen cikk az Európai Unió társfinanszírozásával valósult meg. Tartalma az Anyahajó Egyesület
kizárólagos felelősségét képezi és nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió álláspontját.
