Edina mesélte

Urbanity a József Attila-lakótelepen

Kicsit későn készültem ezzel a bejegyzéssel, de talán most is jó lesz olvasni, amikor folyik az aláírások gyűjtése azért, hogy valódi közösségi tervezés valósulhasson meg a lakótelepen.

Május 12-én péntek este, 6 órától a KultúrAktív Egyesület jött el hozzánk a Dési Huber Művelődési Házba. Az általuk kitalált Urbanity játékot hozták el, melynek segítségével együtt gondolkodhattunk a lakótelepi közterek témájában. Ez egy felnőtteknek szóló társasjáték, amely arról szól, hogy beszélgessünk, vitatkozzunk, döntéseket hozzunk a nagyvárosi környezet problémáiról. A játék mottója, hogy jó válasz nincs, csak azzal jutunk előbbre, ha megismerjük egymás véleményét. Amikor először hallottam róla, már nagyon érdekelt, de arra, amit még a Kerthatár Közösségi Kertbe szerveztek, nem jutottam el. Azon túl, hogy kedves barátnőm kultúrAktívos, személy szerint nagyon szeretek társasozni, így tudtam, hogy itt a helyem, s felvállaltam a háziasszony, szervező szerepét Anyahajó részről. S mivel társas fan vagyok, a játékmenetről is fog szó esni.

Tovább olvasom

Első adománylicitünk – Edina többé-kevésbé szubjektív beszámolója

2016 tavaszán, még a Swimathonra készülődés hevében ütött szöget a fejembe az ötlet, hogy gyűjthetnénk felajánlásokat WAHM (work at home mom) készítőktől, designer babacucc, hazai mosipelus forgalmazóktól.  Vagyis először nem is ez az ötlet jött, hanem az, hogy nevezzük az Anyahajót, mint támogatandó szervezetet a Hordozz és jótékonykodj facebook csoportban, ahol magam is szoktam tombolázni. Nem mi kaptuk a legtöbb szavazatot. Ezután továbbgondoltam a dolgot, és gyorsan kiírtam a szervezői listára, ki mit szól hozzá, szavazzunk! Szervezzünk-e ilyen gyűjtést? Milyen formában? Az adományvásár, a tombola és a licit versengett, és a licit lett a befutó, ha jól emlékszem, 9 szavazattal. (Na jó, puskáztam kicsit…)

Tovább olvasom

Mit jelent nekem az Anyahajó – 2. felvonás: A LISTA    

Amikor 2014 tavaszán Ringatóról visszafelé tartottunk Emivel, és megtaláltam Ritát és Blankát a Dobozban, nem gondoltam volna, hogy idáig eljutunk. Épp horgolókör zajlott, igen, akkor még be lehetett férni a Dobozba, csak annyian voltak. Én beköszöntem, sziasztok, mi ez itt, mert nagyon megtetszett a Doboz, fogalmam sem volt, mire jó. És még horgolnak is benne, ami meg az új hobbim volt, ugyanis a terhesség alatt kezdtem el horgolni. Szóval csatlakoztam először a horgoláshoz, majd egyre inkább belefolytam a tevékenységekbe.

Tovább olvasom

Mentőöv: Egy közösség kiút lehet a pánikból?! – avagy mit jelent nekem az Anyahajó 1. felvonás

Egy kis előtörténet:

2009 óta van kisebb-nagyobb mértékű pánikbetegségem, generalizált szorongásom. Még az egyetem alatt kezdődött. Tisztán emlékszem az első rohamomra: a Ráday utca elején álltam sorba sült krumpliért, nagyon sokan voltak előttem, vártam-vártam, egyszer csak légszomjam lett, ájulásérzésem, úgy éreztem, hogy mindjárt meghalok. Kiálltam a sorból, hazamentem a kollégiumba. Amikor pár roham után hazamentem Szombathelyre, ott mentem el orvoshoz (neurológus-pszichiáter), s ott diagnosztizálták a betegséget. Kaptam gyógyszert is, egy ideig szedtem.

Tovább olvasom

Tál, tál, komatál

Tál, tál, komatál

Eddig csak egyik oldaláról ismertem a komatálazást. Jó jedi lovagként többször vittem már ebédet kismamáknak. Jó is az: ha épp úgy van, behívnak, válthatunk pár szót, megcsodálhatom a kisbabát. Mindig nagy a cukiságfaktor. Mellesleg én szeretek főzni. A gyerek és munka mellett viszont nem sok időm volt rá, de ilyenkor legalább főztem. Mégpedig jó nagy adagot, hogy nekünk is maradjon.

Tovább olvasom

Üdv a fedélzeten, picifiú! – Szüléstörténet

A szombat esti farsangozásban jól elfáradtam, így a vasárnapot pihenéssel töltöttem volna, ha férjem nem lett volna beteg. Így Emit végül felváltva szórakoztattuk, természetesen nem aludt délután, úgy látszik, ő nem fáradt ki annyira a bulizásban. A hosszú nap után este 11-kor sikerült végül elaltatni. Február 7-e volt (egy nappal a kiírt dátum után voltunk), aznap éjjel volt a Super Bowl.

Tovább olvasom

Egy sima, egy ford…., ööö inkább legyen még egy sima…

… avagy Edina szubjektív beszámolója a kötő/horgoló klubról:

Anno a suliban tanultunk horgolni meg kötni, háztartásvezetés szakkörön. A horgolás már akkor is ment, a kötés kevésbé, sőt, extra béna voltam hozzá, még jó, hogy nem osztályozták. Felnőtt koromban ezért a kötőtűt (amit unokatesóim nagyijától kaptam egyébkét, és amiről kiderült, hogy ilyet manapság már nem használ senki, a boldog békeidőkből való lehet, meg egyébként is vastag és semmire se való) a fiók aljára rejtettem. Aztán most elővettem, hátha most felnőtt fejjel, biztosan sokkal ügyesebb vagyok, hát a horgolás is jól megy. Meg kikapcsolódásnak milyen jó lesz! na az utóbbi legalább beigazolódott.

Tovább olvasom