A IX. kerületi TV forgatott egy műsort a komatálról, amiben Biriszló-Karay Eszter főzött. Akkor még sosem találkoztunk, nem tudtam, ki ő, csak lenyűgözött az a lendület, ahogy egyszerre lazán főz, magyaráz a riporternek és teszi arrébb a mögötte játszó pár hónapos gyereket. Közben meg kínait csinál, amiről nem is tudtam, hogy ázsiai vonatkozás nélkül is lehetséges, de nagyon szeretem. Megnéztem háromszor a felvételt, megtanultam, aztán pár nap múlva elmentem bevásárolni hozzá. És erre ott van ő. A szuperfőzősnő. Tuti le kell szólítanom! Lelkesen odaköszöntem neki, és elhadartam, mennyire tetszett, és most én is ezt fogok főzni. Persze közben rohangált körülöttünk 2×2 gyerek, és nem biztos, hogy zavaromban értelmes mondatokban beszéltem, de így ismerkedtünk meg Eszterrel. Azóta is sok mindent tanultam tőle, receptet, lazaságot, önzetlenséget.
A harmadik gyerekemnél már elköltöztünk, nem is gondoltam, hogy komatál-alany lehetek. Erre Eszter három gyerekkel kihozta a kétnapi kétfogásos ebédünket, és még fogta is a pár naposomat, hogy ezúttal ne lekvározzam le a fejét.
(Petra)
————————————
Ez itt az Anyahajó Anyaközpont 3. sztorikampánya! Adni jó, sőt kapni is: az anyaság során bőven akad olyan élethelyzet, amikor egyáltalán nem szégyen segítséget kérni, sőt van, amikor kell is – ilyen a gyermekágyas időszak. Az újszülött érkezésekor az egyik legkedvesebb figyelmesség a család felé a minden földi jóval megpakolt komatál, amit az ismerősök, környékbeliek, tiszteletbeli komák és komaasszonyok készítenek és visznek egymást váltva a kisbabás házhoz. A szívhez (és a kipihent kismamához) a gyomron át vezet az út – erről az útról gyűjtöttünk össze most történeteket. Ha nektek is van egy jó ízes komatálas sztoritok, akár adtatok, akár kaptatok, osszátok meg velünk! Vigyük hírét a komatálnak és tartsuk életben ezt a zseniális hagyományt! ?