Én azt hittem, a komatál egy elavult intézmény.
Hogy modern anyának ilyesmire nincs szüksége.
Mert a modern anya már egyhetes baba mellett is ügyel az otthoni rendre és magára: reggel beágyaz, rendesen felöltözik, megfésülködik. Ha nem is főz, tudja, honnan rendeljen ebédet. A babalátogatókat mosolygósan fogadja. Kávét főz, sütit kínál, cseveg. Nem kér segítséget, miért is kérne, nincs szüksége rá.
#napersze
Az első és második gyerekemmel eszerint próbálkoztam. Nem volt könnyű. A harmadikkal más utat választottam (ebben is). Ágyban és hálóingben maradtam, tükörbe se néztem, vendégek sem jöttek. Jött viszont komatál! Ízletes szezonális finomságokkal, sok-sok szeretettel csomagolva, és nagy tartózkodó (!) figyelemmel átadva.
És nem kellett érte semmit viszonzásul adnom. Nem volt elvárás, csak közös öröm, hogy az újszülött érkezése ezen a módon is összehozott minket.
Azóta tudom, milyen az igazi nő-testvéri gondoskodás (#sisterhood), amióta ezt a saját bőrömön megtapasztaltam.
(Blanka)
————————————
Ez itt az Anyahajó Anyaközpont 3. sztorikampánya! Adni jó, sőt kapni is: az anyaság során bőven akad olyan élethelyzet, amikor egyáltalán nem szégyen segítséget kérni, sőt van, amikor kell is – ilyen a gyermekágyas időszak. Az újszülött érkezésekor az egyik legkedvesebb figyelmesség a család felé a minden földi jóval megpakolt komatál, amit az ismerősök, környékbeliek, tiszteletbeli komák és komaasszonyok készítenek és visznek egymást váltva a kisbabás házhoz. A szívhez (és a kipihent kismamához) a gyomron át vezet az út – erről az útról gyűjtöttünk össze most történeteket. Ha nektek is van egy jó ízes komatálas sztoritok, akár adtatok, akár kaptatok, osszátok meg velünk! Vigyük hírét a komatálnak és tartsuk életben ezt a zseniális hagyományt! ?