Második kisfiam érkezésekor már javában működött nálunk a Komatál intézménye. Csak kérned kell és hozzák neked, szuper dolog tényleg – de én nem éreztem megszólítva magam. Igaz, hogy itt van a 21 hónapos “nagy” is, császáros vagyok, és nincs segítségem, de megoldom simán, mi ez nekem? Különben is gluténérzékeny vagyok, emiatt mindig magamnak kell főznöm, senkiben sem bízhatok meg, és nem is tudja senki, hogy mi fán terem a keresztszennyeződés okozta diétahiba. Azt hiszem, kellett vagy 5 hét totális kimerültség ahhoz, hogy feladjam, és merjek kérni én is. 3 hétig kaptam komatálat és majdnem mindenki gyümölcslevest hozott. De nem volt köztük két egyforma, nagyon élveztem. Kicsit jobban bízok azóta az emberekben. Kis idő múlva Komatál-felelős lettem az Anyahajóban, mert fontosnak éreztem, hogy ebből a csodából még sokan, sokáig részesüljenek.
(Kriszta)
————————————
Ez itt az Anyahajó Anyaközpont 3. sztorikampánya! Adni jó, sőt kapni is: az anyaság során bőven akad olyan élethelyzet, amikor egyáltalán nem szégyen segítséget kérni, sőt van, amikor kell is – ilyen a gyermekágyas időszak. Az újszülött érkezésekor az egyik legkedvesebb figyelmesség a család felé a minden földi jóval megpakolt komatál, amit az ismerősök, környékbeliek, tiszteletbeli komák és komaasszonyok készítenek és visznek egymást váltva a kisbabás házhoz. A szívhez (és a kipihent kismamához) a gyomron át vezet az út – erről az útról gyűjtöttünk össze most történeteket. Ha nektek is van egy jó ízes komatálas sztoritok, akár adtatok, akár kaptatok, osszátok meg velünk! Vigyük hírét a komatálnak és tartsuk életben ezt a zseniális hagyományt! ?