ANYAHAJÓS SZTORIKAMPÁNY – történetek arról, ki hogyan csatlakozott az Anyahajó közösségéhez.
Első gyerekes anya voltam, Borival indultunk el, ő hívott, hogy menjek, mert tök jók a programok az Anyahajóban. Kicsit szorongtam, erre biztosan emlékszem, mint minden új helyzettől. Ráadásul Marcival, a kisfiammal is friss volt a kapcsolatunk, és minden kimozdulás óriási kihívásnak tűnt akkoriban (Hogy fogok szoptatni? Vajon nem álmos? Mit csinálok, ha elkezd vigasztalhatatlanul sírni?).
Egy nagy társaságba csöppentünk: hangosak voltak a csajok, és vidáman dumáltak össze-vissza, kávéztak (én akkor szigorúan egy kávét ittam reggel), bátran szoptatták a gyerekeiket, egyszóval végtelenül lazának tűntek. Nem is nagyon tudtam kapcsolódni senkivel.
Na, gondoltam, én ide többet nem jövök, én ilyen laza soha nem leszek.
Sokszor gondoltam rájuk, de tényleg nem mentem sokáig utána.
Lassan szivárogtam vissza, mert nem hagyott hidegen a hely, a közösség. Mentem Borival, mentem egyedül, gyerekkel, férjjel. Volt, ami jól sikerült, volt, ami nem annyira.
Második kisfiam születése után történt az áttörés, akkor valami átkattant, de ez már egy másik történet. (Kata)
