ANYAHAJÓS SZTORIKAMPÁNY – történetek arról, ki hogyan csatlakozott az Anyahajó közösségéhez.
Nekem az első emlékem az Anyahajóról egy Hordozókörös alkalom, amit még az idősek napköziotthonában tartottak.
Emlékszem, ahogy első gyerekes anyukaként tologatom Bencét Wekerlén, és közben arra gondolok, hogy ez így kibírhatatlanul unalmas és magányos, nehogy már erről szóljon az új életem. Kéne valami program, de mi? A neten nézelődve találtam meg, hogy van egy ilyen Anyahajó-dolog, kiválasztottam a programok közül a legkevésbé rizikósat, és rávettem magam, hogy odamenjünk.
Persze jól el is tévedtem a lakótelepen, de akkor megláttam egy hozzám hasonló anyukát egy Bencéhez hasonló kiskrapekkel, ők is oda tartottak. Eszterről kiderült, hogy régi motoros az Anyahajóban, hazafelé behívott magukhoz, és kölcsönadott egy hordozókendőt mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, pedig csak egy órája ismertük egymást.
Aztán rávett, hogy feltétlenül menjek a Horgolókörbe is, amit meg is tettem, itt ismerkedtem meg Blankával, akinek nem okozott gondot, hogy balkezesként is megtanítson horgolni.
Innentől beszippantott a dolog, úgy éreztem, mintha mindig is ebbe a közösségbe tartoztam volna. Szuper beszélgetések „vadidegenekkel” és egyre több ismerőssel, szőnyegen kúszó-mászó porontyok, akik tök jól elvannak (és kicsit sem unatkoznak, mint otthon), hasonló problémák, sok bátorítás és teljes elfogadás.
Valami, ami nem a babáról és az ő igényeiről, hanem rólam szól, arról hogy ki voltam és ki lettem az anyaságban, és merre tartok azon túl.” (Bori)
