Szülésfelkészítő Jula dúlával, 9. rész
Ha én azt tudtam volna, hogy…
• nem elég az olvasmányaimban, a tudományban és a rendszerben hinni – kérdezni kell, meghallgatni a válaszokat és önállóan dönteni.
• nem elég az orvosban, szülésznőben, csecsemős nővérben, védőnőben bízni – a saját ösztöneimben is kellene.
Ha én mindezt tudtam volna, akkor nem arról szólt volna első babanaplóm, hogy
„a baba lusta szopizni” és nincs, aki segítsen,
meg a mellgyulladások sorozatáról,
és a kislányom vészes fogyásáról,
a szoptatás-mérés-tápszeres pótlás ördögi köréről,
azután a mellemben keletkezett tályog műtétjéről,
és arról, hogy hogyan döntöttem el, nincs tovább szoptatás,
a depresszióról, ami ezután jött,
és csak sok lappal (és hónappal) később a lassú egymásra találásról.
Ha én mindezt tudtam volna, nem is biztos, hogy anyaközpontot alapítottam volna 10 év múlva…
„Ha tudtam volna…” sztorikampányunk kilencedik történetét olvashattátok. A történeteket név nélkül közöljük; ha úgy érzed, Neked is van mit mesélned, küldd el Facebook oldalunkra üzenetben, mi pedig közzétesszük!
(Blanka)