Ha tudtam volna sorozat 11. rész
Ha tudtam volna, hogy a kórházi csecsemős nővértől kapom a legkárosabb, elavult nézetű szoptatási tanácsokat, már előre elmentettem volna egy ibclc laktációs szakember telefonszámát, hogy ne sírjak minden szoptatásnál a fájdalomtól az első hónapban naponta 10-16 alkalommal, míg kikorrigáljuk a dolgot…
Ha tudtam volna, hogy felállhatok és kisétálhatok, amikor méltatlanul bánnak velem, vagy amikor érzelmi zsarolással erőltetik rám az indokolatlan kórházi protokollt, és olyan dolgokat tesznek velem, amikbe nem akarok beleegyezni, akkor nem kellene még hónapokkal az anyává válásom után is a szülészeti erőszak traumájával birkóznom.
Ha tudtam volna, hogy mit tegyek, amikor szülő nőként a kórházi dolgozók megfosztottak az engem illető alkotmányos jogaimtól (hiába ismertem és hangoztattam őket), akkor inkább sarkon fordulok, és addig mentem volna, míg találok egy kórházat, ahol emberszámba vesznek.
Ha tudtam volna, hogy a híres „bababarát kórház” nemcsak az apás szüléstől foszt meg, de a rooming in rendszer ellenére szülés után órákig ok nélkül elkülönítenek a kisbabámtól is, akkor biztosan az intézményen kívüli szülést választottam volna.”
„Ha tudtam volna…” sztorikampányunk utolsó történetét olvashattátok.
Ezzel a kampányunk lezárult, köszönjük, hogy velünk tartottatok – hogy megírtátok a személyes élményeiteket és lelkesen követtétek a posztokat! Reméljük, hozzá tudtunk járulni a szülésre való tudatos felkészüléshez vagy épp a szülésélmény feldolgozásához.
Kövessétek továbbra is az Anyahajó oldalát, hamarosan új kampánnyal és történetekkel jelentkezünk! 😉