Szülésfelkészítő Jula dúlával, 6. rész
Császármetszés után természetes úton szülni? Nekem egyértelmű volt, és hallgattam a nemlétezőnek hitt, de bennem ordibáló megérzéseimre, jól gyógyultam, épp eltelt két év és ez a kislány ki tud jönni úgy ahogy van. A dokim – sima kórházi, nem magán – minden erejével ellene volt a döntésemnek, volt egy rossz tapasztalata ilyen esettel, és tiltakozott. Lepapíroztuk, minden felelősség az enyém – miért, amúgy nem? -, és az volt a megkötés, hogy 3,6 kg alatt hagyja, hogy így szüljek. A kórházi elavult ultrahang homályos, a gyerek állandóan rugdos, alig látszik a combcsontja (aminek a millimétereiből a súlyát becslik), 3,4 kg, minden oké. Aztán több óra nagyon fájdalmas vajúdás után, amikor minden igyekezetem ellenére sem tudott megszületni az a gyerek, végül gátmetszéssel – az én beleegyezésemmel – sikerült megszülni. Boldogan sírva vettem a karomba a kis mázas testet és mondtam neki: “édes kicsi babám!”
– Kicsi?! – kiált fel a szülésznő? – Rég láttunk már ekkora gyereket! – Mint kiderült, elmérték a combcsontot és 4,3 kg-al született meg az én pici lányom. Ha én tudtam volna… nem tudom, másként döntöttem volna-e, de örülök, hogy így történt.
„Ha tudtam volna…” sztorikampányunk hatodik történetét olvashattátok. A történeteket név nélkül közöljük; ha úgy érzed, Neked is van mit mesélned, küldd el Facebook oldalunkra üzenetben, mi pedig közzétesszük!
(Petra)