Tavaly, idén, jövőre

Tavaly ilyenkor az akkori aktív gárdával sok-sok délutánt töltöttünk együtt: akkor írtuk a norvég pályázatot. Megterveztük az előttünk álló 1-másfél évet. Jó mulatság volt, sok jó ember kis helyen, fogyott bőven zöldségchips, kókuszlikőr, post-it. A cél az volt, hogy létrehozzunk a magunk számára egy anyaközpontot. Olyat, amit mi találunk ki, amit mi működtetünk és aminek mi vagyunk a haszonélvezői.

17176780002_6f40eda4ff_z

Az elkezdett dolgainkat idén folytattuk, egyre többen lettünk, egyre népszerűbb lett az ügyünk.

A pályázatot márciusban megnyertük!

És beindult a gépezet.

Mert amit beleírtunk, azt meg is kell valósítani.

Hát csináltuk, közben tanultuk hogyan kell.

Közben az akkor aktívak mellé-helyére mások jöttek, akik nem voltak részei a tervezésnek. Nekik nehéz, mert nem értik, mi miért van úgy, ahogy. Nekünk is, mert nem értjük, mit nem értenek. Szerencsére kérdeznek, és így alkalmunk van elmondani. Nekik is vannak elképzeléseik a jövőről, ötleteik a működéshez. És igényeik, elvárásaik az anyaközponttal szemben. Szerencsére megfogalmazzák ezeket. Szerencsére képesek vagyunk folyamatosan újragondolni és változni.

Közben rájöttünk, ennek a fele se tréfa. Most fel kell nőni, mert már nem csak magunknak kell megfelenünk. Lettek partnereink, támogatóink, együttműködőink és jöttek barátok, drukkerek. Figyelnek minket.

 

Lett nevünk, színeink, logónk – demokratikusan megszavazva. Aztán megváltoztattuk. Még utána is vitáztunk rajta kicsit.

Tavaly még tartottuk magunkat ahhoz, hogy minden ügyben közösen döntünk.

Idén aztán túlnőtt rajtunk a sok feladat, és ez már nem működött tovább hatékonyan. Szervezetté fejlődtünk, egyesületet alapítottunk, lettek munkacsoportjaink, felelősök, és egy vezető is, aki egy év alatt elfogadta, hogy kell egy kapitány a hajóra. Ő néha a gyorsaság és a praktikum érdekében egyedül dönt el kérdéseket. Jó lenne jövőre visszatalálni a demokratikus döntéshozatalhoz, meg kell keresni a módját.

Keressük a működésünk ideális, hatékony – ránk szabott módját. Ez a legnehezebb. Anyák vagyunk, női közösséget akarunk. Tenni akarunk, jól szeretnénk csinálni. Néha szerepválságba kerülünk, mert az adott helyzetben nem működhetünk nőként. Ilyenkor egy kis időre matrózok leszünk, akik teszik, amit a felettesük diktál.

 

Tavaly, idén, folyton felmerülő kérdések: kinek csináljuk ezt és miért? Már vannak közösen megalkotott válaszaink, de sokan sokfélét gondolunk erről. Jövőre talán tovább tisztul a kép.

 

Idei sikereink: nagy bulik a Csigaparkban és a kiserdőben, látogatott rendszeres programok, komatál rendszer, moderálás nélkül nagyszerűen működő népes Facebook csoport, tartalmas honlap, mobilANYAhajó, fűszerkert, sok jó közös munka, szuper spontán együttlétek, jó kapcsolat a körülöttünk lévő “szervekkel”, bíztató ígéretek.

19857965958_94a8152319_z 22716213907_d1fe456b90_z

És kudarcaink: elmaradt bulik, befejezetlen ügyek, be-sem-indult programok, csalódott önkéntesek, kiakadt “főni”, csapat helyett 2-3 ember által megvalósított rendezvények, ezt inkább nem sorolom tovább.

Tanulunk elengedni, nemet mondani, erőforrásokat felmérve, felelősen dönteni, egymás hibáit elnézni.

Küzdünk azzal, hogyan érjük el azokat, akiknek szüksége volna ránk.

Nehéz, hogy nem mindenki érti, mi hajt minket – elképzelhetetlen számukra, hogy ezt így, önzetlenül, szabad időből, ingyen…

 

Összekapcsolódunk, együtt vagyunk, barátságokat kötünk. A gyerekeink tavaly még a játszószőnyegen hempergőztek, idén már együtt motoroznak, jövőre focicsapat is lehet belőlük. Ők is barátságokat kötnek. Már nevükön szólítják egymást és egymás anyáit. Már az Apák is ismerik egymást.

 

Idén már együtt karácsonyoztunk, mint egy család.

DSC02696

Ha az eddigi ütemben alakulnak dolgaink, jövőre meglesz saját otthonunk is, ahol majd saját karácsonyfát állunk körül.

 

Mit kívánjak ehhez 2016-ra?

Jó szelet!

Blanka 2016 (1)