Metaforák
Metaforakeresés, NO.1.: A mi lufink
Eleinte tüdővel fújtunk, majd kaptunk hozzá héliumot és most túl nagy lett, s bár szép fényes, belül mintha üres volna, amúgy meg félő, hogy kipukkad, eresszük hát le… De mihez kezdjünk egy ráncos lufval?
Demotiváló, keressünk jobbat!
Metaforakeresés, NO.2.: A mi buszunk
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy szép kis busz.
Aki felszállt, tudta, dolga van itt, tette is a dolgát. Ki vezette a buszt, ki a menetrendjét szervezte, ki az utasok ellátásáról gondoskodott…
Na jó, nem volt annyira szép, de mi szépnek láttuk.
A miénk volt, mind elégedettek voltunk vele.
Csinosra kifestettük.
Nem működött mindig üzembiztosan, de általában elvitt oda, ahová menni akartunk. Tudtuk, hová akarunk menni vele.
Nem ültünk benne, csak hatan-nyolcan, kényelmes volt.
Jogosítvány és forgalmi engedély nélkül mentünk.
Hazai tájakon zötykölődtünk, sokan észre sem vették, de akinek kellett, odatalált a megállóiba, fel is tudott szállni, ülőhelye is akadt.
Mi, buszon ülők sokan sokféle dolgot képzeltünk az útvonalról, úticélról, de abban egyetértettünk: együtt akarunk utazni.
A kis busz utasai aztán nagy lehetőséget kaptak a sorstól: egy évre átszállhatnak egy újba, nagyobba, és még a benzinköltség sem az ő gondjuk ezalatt. Vállalták cserébe azt, hogy úgy navigálják a járgányt, hogy mindenki láthassa, és bárki felszállhasson, hogy motorja precízen jár majd a GPS által megtervezett vonalon, hogy szereznek forgalmi engedélyt hozzá és minden útjukat térképpel, utaslistával, fotókkal, üzemanyag számlákkal dokumentálják.
Vállaltuk, mert hittük, az év végére miénk lesz a busz és lesz rajta sok új felszálló, akiknek ugyanolyan fontos az utazás, mint nekünk, s akik majd átveszik tőlünk kicsit a kormányt, a tankolás terhét, meg a többit.
Nyomtuk a gázt, nem kíméltük a kerekeket, dudáltunk-villogtunk olykor, profi óriásplakátokkal díszítettük a busz oldalát, online elérhető menetrendet alkottunk, kimerészkedtünk a főutakra , sőt az autópályára is. A busz rázott, mi rajta ülők kapaszkodtunk: ki a kormányba, kik egymásba. Sajnos volt közöttünk, aki nem tudott megkapaszkodni semmiben, megnyomta hát a leszállásjelzőt.
Miénk a busz.
Szép.
Még mindig új.
Alacsony padlós, hogy bárki felszállhasson.
Jól megy.
Örülünk?
Nem felhőtlenül.
Lassítsunk hát!
Kapcsoljuk ki a GPS-t.
Nézzük meg, ki ül a mellettünk lévő ülésen.
Kérdezzük meg, miért ül itt, mondjuk el neki, mi miért.
Nézzünk ki az ablakon.
Picit meg is állhatunk.
Rajzoljunk közösen egy új térképet!