Képekkel és levelekkel tűzdelt kronológiai összefoglaló arról, milyen rögös utat jártunk be közel másfél év alatt a Ferencvárosi Önkormányzattal annak érdekében, hogy lehessen egy saját, családbarát közösségi terünk.
Ez a bejegyzés nem lesz rövid és nem zárul happy end-del…
Hogyan és mikor is kezdődött?
Lássuk csak!
2015. július 15-én, egy József Attila-lakótelepi rendezvénysorozat, a Játszó Szerda keretén belül az Anyahajó csapata is lehetőséget kapott megmutatkozni.
A rendezvényre látogató Bácskai János polgármester úr itt figyelt fel először tevékenységünkre. Láthatóan lenyűgözte őt csapatunk lelkesedése, az általunk biztosított program színvonala. Biztosított minket, segít, amiben tud. Még aznap levelet írtunk neki, melyben hivatalosan is bemutattuk működésünket, írtunk terveinkről, céljainkról, vágyainkról.
Válaszlevél nem érkezett.
Tisztában voltunk vele, hogy nyár végéig esélytelen egy személyes találkozót összehozni, ezért szeptember elején emlékeztető levelet küldtünk.
Hivatkozva a júliusi levélre, újra kértük, teremtsen lehetőséget egy személyes találkozóra. Ebben a levélben már arról is beszámoltunk, jelenleg hol és milyen feltételekkel folytatjuk tevékenységünket, valamint milyen potenciális lehetőséget látunk egy akkor a Református Egyház által bérelt, de évek óta kihasználatlanul álló önkormányzati ingatlan használathatóvá tételében.
Ez az a bizonyos “Hely a sikátorban”, a Toronyház utca 3/b szám alatt, amiről a történetünk szól.
Míg a válaszlevélre vártunk, addig sem ültünk a babérjainkon. A 2015-ös József Attila-lakótelepi Mulatságokon – szeptember közepén – személyesen is megismerkedtünk Kállay Gáborné alpolgármester asszonnyal. Első hallásra megértette, mi fán terem anyaközpont kezdeményezésünk, milyen küldetéssel bírunk, milyen feladatok ellátását vállaljuk fel önkéntes alapon. Lelkesedése ügyünk felkarolása iránt nagy löketet adott mindannyiunknak. Végre úgy éreztük, jó kezekbe kerültünk, lesz aki közbenjárásával meggyorsítja majd a saját használatú helyiségről szóló tárgyalási folyamatot.
Ezt követően felvettük a kapcsolatot T. Zuggó Tündével, alpolgármester asszony tanácsadójával, akinek újra lehetőségünk nyílt bemutatkozni, mesélni működésünkről, terveinkről. Ő hangot adott annak, mennyire szívén viseli a civilek dolgát és abban látja az önkormányzat hatékony működését, ha ezek a közvetlen kapcsolódások, együttműködések minél gördülékenyebben zajlanak. Világossá vált, hogy tevékenységünkkel olyan hiánypótló feladatokat látunk el, melyre az önkormányzat saját erőforrásból nem képes. Nem sokkal később jött tőle két biztató válasz helyiség igényünkre.
Az első meglepett örömöt nagy bizonytalanság és tanácstalanság követte. (Hiszen anélkül történt minden, hogy közösen bejártuk volna a szóban forgó helyiséget, felmértük volna annak tényleges állapotát, hogy tárgyalhattunk volna az épület felújításának mikéntjéről, a bérlemény birtokba vételének és használatának lehetőségeiről.)
Szerettünk volna egy olyan személyes találkozót, ahol minden illetékes, aki ingatlan-ügyünkben kompetens, leül egy asztal köré tárgyalni. Volt, hogy hetente többször próbáltunk telefonon időpontot egyeztetni, eredménytelenül. T. Zuggó Tünde több ízben megerősített minket telefonbeszélgetéseink során afelől, hogy ügyünk sínen van, bizottsági ülés előkészítésén dolgoznak és hamarosan határozatot is fognak hozni. Minden alkalommal igyekeztünk nyomatékosítani, hogy egyesületünknek nincs tőkéje a felújításra, ehhez feltétlenül szükségünk lesz önkormányzati támogatásra.
Ezzel párhuzamosan – egyesületünk bejegyzését követően – elindítottuk a közérdekűvé nyilvánítás iránti kérelmünket, mert ezt jelölték meg feltételként ahhoz, hogy kedvezményes bérleti díjú önkormányzati helyiséghez juthassunk.
2016. január 13-án alpolgármester asszonnyal, T. Zuggó Tündével és a Ferencvárosi Intézmény Üzemeltetési Központ képviselőivel végre közösen bejártunk a szóban forgó helyiséget, lelkesen be is számoltunk erről blogunkon.
Egybehangzóan megállapítottuk, hogy az ingatlan adottságai ugyan alkalmasak tevékenységünk folytatására, azonban az jelentős felújításra szorul, jelenlegi állapotát tekintve beköltözésre alkalmatlan.
Türelmesen vártunk pár hetet, majd Blanka egy határozottabb hangú levéllel igyekezett megint felvenni a fonalat, megosztva az illetékesekkel az eltelt idő alatt általunk készített anyagokat.
Közben azért őröltek az önkormányzat malmai is, az előző e-mail elküldése után nem sokkal kézhez kaptuk az egyesületünk közérdekűvé nyilvánításáról és a kért helyiség bérbe adásának szándékáról szóló határozatokat. A levelek tartalma szerint a helyiség birtokba vétele egy együttműködési megállapodás megkötésén alapul, melyben fel kell tüntetnünk, milyen közérdekű feladatok ellátását vállaljuk az ingatlan használatáért cserébe.
Szóval, hivatalosan volt számunkra kiutalva egy helyiség, ami állapotát tekintve használhatatlan, beköltözésre alkalmatlan, de kedvezményes bérlettel a miénk lehet, ha együttműködünk. Ezeket megköszönve újra személyes találkozót kértünk, mert bár a két levél pár kérdésünkre választ adott, de maradt még néhány, ami megbeszélésre várt.
Hosszú csend következett, néhány telefonálással megszakítva, melyek egyre inkább abban erősítettek meg minket, hogy elbeszélünk egymás mellett.
Működésünk feltételei 2016. áprilisának végéig voltak biztosítottak a Norvég Civil Támogatási Alap által. Ennek lejárta után létünk kérdésessé vált, de hittünk abban, hogy az önkormányzat többször kinyilvánított támogatási szándékában bízhatunk.
Májusban pályáztunk civil szervezetünk támogatásához a Ferencváros Önkormányzat Kulturális, Egyházügyi és Nemzetiségi Bizottsága által kiírt 2016. évi pályázaton, melynek eredményeként 900.000 Ft-ot nyertünk, ami előreláthatóan fedezi működésünk költségeit 2017 májusáig.
Az önkormányzattal kötendő együttműködési megállapodásunk tervezete nyár elején elkészült, vállalásainkat megtettük, mely vállalásokat fontosnak és támogatandónak ítélte a Humánszolgáltatási Osztály.
Megjártuk a bürokrácia útvesztőit, ping-pongoztunk a különféle hivatalok közt – ekkortájt főleg a Helyiséggazdálkodási Csoporttal és annak Vagyonkezelési Osztályával leveleztünk – eredménytelenül.
Mégis bíztunk magunkban és a nekünk tett ígéretekben.
2016. június 18-án, „Kikötőt az Anyahajónak!” felhívással egyesületünket 18 önkéntes úszó képviselte Magyarország első közösségi adománygyűjtő úszórendezvényén, a Swimathonon. Ez szervezetünknek márciustól júniusig tartó munkát jelentett. A rendezvényt megelőző 1 hónapon át zajló mikroadomány-gyűjtés során úszóink intenzíven kampányoltak értünk és ügyünkért személyesen és online. Még egy ferencvárosi cég, a BP és munkatársi közössége is mellénk állt a támogatásgyűjtésben.
A Swimathon eredménye: közel 1,5 M Ft összegben gyűjtöttünk támogatást.
Eredeti elképzelésünk az volt, hogy a támogatóink által felajánlott összeget a szóban forgó Toronyház utcai ingatlan felújításának első ütemére fordítjuk, hogy a munkálatok mielőbb megkezdődhessenek.
2016 augusztusáig nem kaptunk választ a helyiség további költségeinek finanszírozását illetően. Újra levelet írtunk, melyben összefoglaltuk az eddig történteket és kértük az önkormányzat jelenlegi álláspontját a nekünk szánt helyiséggel kapcsolatosan, de már B-C-D-terveinkkel is előhozakodtunk.
Kértük a lakótelepi önkormányzati tulajdonú ingatlanok felülvizsgálatát, felvetettük egy öko/mobilház felépítésének lehetőségét a Nagyjátszótér szomszédságában, valamint rákérdeztünk, lehetséges-e, hogy önkormányzati bérlemény híján egy piaci bérlemény finanszírozásával támogatják további működésünket? A levelet 8 önkormányzati illetékesnek küldtük el e-mailben és postai úton, valamint blogunkon is közzétettük.
És ami ezután jött:
Rita a 2016-os József Attila-lakótelepi Mulatságokon Kállay Gáborné alpolgármester asszonnyal személyesen állapodott meg egy konkrét találkozó időpontjában.
És VÉGRE, az egy éve késő személyes találkozó az önkormányzat képviselőivel szeptember 14-én létrejött! Az erről szóló beszámoló részletét, melyet a Swimathon-szervező Ferencvárosi Közösségi Alapítvány kurátorainak fogalmaztunk tájékoztatásképp, az alábbiakban olvashatjátok: (a beszámoló teljes szövege elérhető itt)
„I./ Toronyház u. 3/b fsz. VI.
A Toronyház utcai önkormányzati bérleményt lélekben elengedtük. Mivel a jelen lévők megerősítették, hogy továbbra is állami tulajdonban van az épület (a Vagyonkezelőé, nem a Ferencvárosi Önkormányzat sajátja), ezért vélhetően nem számíthatunk rá, hogy pénzt fognak ölni annak felújításába. Hivatalos megerősítést ugyan továbbra sem kaptunk -írásban ezügyben senki nem reagált levelünkre-, de a megbeszélésen elhangzott, hogy egy fillért sem érdemes felújításra költeni addig, amíg a tulajdonviszonyok nem rendeződnek a javukra.
II./ Dési Művelődési Ház
A Dési Művelődési Házban való további díjmentes működésünkre szóban rábólintottak, ennek hivatalos formába öntését már kezdeményeztük is írásos kérelem formájában, melyet el is juttatunk az illetékesnek. […]
III./ Öko-ház projekt ötlet
Továbbgondolva a mobilház vonalat (mint „B-terv”), megfogalmazódott az igényünk egy önfenntartó öko-ház létrehozására – akár közösségi kerttel a tőszomszédságában. Az ötletet felvetettük a megbeszélésen, amire nem várt nyitottsággal reagáltak. […] Alpolgármester asszony ígéretet tett, hogy október elejéig körüljárja az ügyet, beszél a főépítésszel is a lehetőségekről.
IV./ Támogatási szerződésünk előkészítése
A jelenlévők tudomásul vették, hogy köt minket az FKA felé egy október 15-ig szabott határidő a támogatói szerződés megkötését illetően. Nyomatékosítottuk, hogy az idő elsősorban amiatt sürget, mert elő kell állnunk egy kézzelfogható tervvel a támogatási összeg felhasználását illetően. Ennek meglétével nemcsak felétek tudunk eleget tenni a köztünk lévő megállapodásnak, hanem egyben megnyugtató választ is tudunk adni támogatóink felé, hogy tisztába kerüljenek vele, a pénzük kellő időben a megfelelő helyre kerül. […] Csak bízni tudunk abban, hogy jó szelünk lesz… 2016. szeptember 14., Paál Rita”
Nos, a jó szél minden bizonnyal másfelé fog fújni minket… legalábbis NEM önkormányzati szél fogja a hajót kikötőbe fújni, ez már kiderült. Edinát T. Zuggó Tünde tájékoztatta telefonon a fejleményekről: munkánkat figyelemmel kísérik, támogatják, egyelőre azonban csak a Dési Huber Művelődési Ház ingyenes bérleti jogával és Civil Pályázatunk költségeivel. Egyéb támogatást a közeljövőben nem tudnak biztosítani számunkra. Saját helyünk megvalósításához hivatalos területfoglalási igényt kell beadnunk.
Nyilvánvalóvá vált, hogy anyaközpontunk állandó kikötője csak saját forrásból (pályázati, szponzori pénzből) készülhet el.
Hivatalos, írásbeli válasz augusztus 25-én kelt levelünkre azóta sem érkezett.
Most újra kell gondolnunk az Anyahajó helyzetét, működését és további sorsát. Nem engedjük el a víziót, hogy egy olyan családbarát közösségi teret teremtsünk magunknak a József Attila-lakótelepen, ahol otthonos, jól felszerelt körülmények közt folytathatjuk működésünket, de el kell gondolkodnunk azon, hogy az önkormányzattól remélt háttér nélkül képesek vagyunk-e létrehozni azt. Tudunk-e elég forrást, támogatót szerezni? Lesz-e helye az ingatlannak? Elbírunk-e a tervezés-építtetés feladatával?
Amíg ezekre a kérdésekre megnyugtató választ nem találunk, azt szeretnénk, hogy a Swimathon támogatás az adományokat begyűjtő Ferencvárosi Közösségi Alapítvány bankszámláján maradjon és annak felhasználását későbbre halasztjuk. Támogatóinknak erről levelet írtunk, amit blogunkon is közzétettünk.
A nyári adománylicitünkön gyűjtött összeget – melyet szintén közösségi terünk megteremtésére kaptunk – jelenlegi bázisunk, a Dési Művelődési Ház komfortosabbá tételére fordítjuk.
Az ügyünket támogatók minden további tervünkről és lépésünkről értesülni fognak.