Ágota története

ANYAHAJÓS SZTORIKAMPÁNY – történetek arról, ki hogyan csatlakozott az Anyahajó közösségéhez.

Az Anyahajóval először az első védőnős bejelentkezésen találkoztam, pár hetes terhesen. Egy általános plakát volt kirakva a várakozó térben, és talán egy másik is a Szülő születik programról. Rá is kerestem egyből, és elkezdtem felfedezni a programokat. Mind izgalmasnak ígérkezett, csak azt bántam, hogy délelőtt vannak, mert nekem akkor még munkába kellett járni…

A legjobban a csendzengés indított el bennem egy vágyat, hogy nekem erre lenne a legnagyobb szükségem, egy kis csendre, lelassulásra. Többször is kacérkodtam a gondolattal, hogy kiveszek egy szabadnapot, és elmegyek meghallgatom mit is rejt ez a zengése a csendnek.

Mivel a szabadnapjaimmal kesztyűs kézzel kellett bánni, hogy ne a munkahelyről menjek szülni, ezért eléggé elhúzódott az első Anyahajós találkozás. A terhességem vége fele a munkám kicsit stresszesebbé vált, ezért egyik nap úgy döntöttem, hogy ez nekem most jár és otthagyva csapot-papot elmentem hallgatózni, és ami ott várt, az felért egy hatalmaaaaas öleléssel, amire akkor már nagyon szükségem volt.

A szó szoros és átvitt értelmében is.

Reni mosolyogva fogadott, mint egy ismeretlen ismerős, ami kiderült, hogy nem is áll messze a valóságtól, és távozáskor meg valódi, baráti öleléssel távozhattam. Csodálatos élmény volt kiszakadni a dolgos hétköznapokból, kicsit befele figyelni és elengedni minden nehézséget… olyannyira, hogy amikor Reniék az „én” csendemet keltették életre, elkezdett patakokban folyni a könnyem, és éreztem, hogy ez most nagyon jó, és nem szeretném, hogy vége legyen…

és szerencsére nem is lett, mert máig sok „öleléssel” gazdagodtam az Anyahajó által úgy, hogy ezúttal is köszönöm mindenkinek!”
(Ágota)