A másik Timi története

ANYAHAJÓS SZTORIKAMPÁNY – történetek arról, ki hogyan csatlakozott az Anyahajó közösségéhez.

„2014 decemberében született az első gyermekem. Máig is úgy ítélem: életem legnehezebb időszaka volt. Sosem gondoltam volna, hogy ez ennyire tud nehéz lenni. A napjaink főleg sírásról szóltak (nem tudnám megmondani ki sírt többet én-e, vagy a gyermek?!)

Túl 5 év pszichológián, próbáltam realizálni, hogy ez így nem normális…

Senkit nem ismertem a lakótelepen, róttam a köröket némi alvás reményében… Hordoztam, babakocsiztam, és szoptattam (utóbbit állandóan, mert addig legalább csönd volt, és azt valahogy akkoriban nagyon szerettem.) Eljött az ősz, és már 9 hónapos volt az úriember; azt éreztem, hogy ha rám szakad egy újabb lakásban ülős/sírós pár hónap, összeomlok.

Így a saját mentálhigiéném érdekében elkezdtem keresgélni…

Volt a szeptemberi lakótelepi mulatság és láttam, hogy vannak programok, aztán ráírtam Messengeren egy anyukára, akit ismertem látásból, hogy mire szoktak ők járni, mert kipróbálnánk… Mondta, hogy bármilyen programra mehetünk, mert nincs kötöttség, így aztán egy Szabadkikötővel próbálkoztam, mert hát az ugye mégis „szabad”.

Hamar feltűnt, hogy ez egy olyan hely, ahol nem vagyok egyedül a problémáimmal, ahol hasonló aggályokkal küzd mindenki, és az tökre rendben van, ha nem alszunk két órát egybefüggően. (Pedig biz’ isten előtte minden ismerősöm gyereke aludt, mint a tej.) A Szabadkikötők a maguk szabadságával olyan élményt adtak, hogy volt időszak, amikor délelőtt és délután is elmentünk a Désibe, fáradtságot nem ismerve.

Mindenki nyitott volt, és egy olyan közösségre találtam, ahol jól éreztem magam, pont annyi volt, amennyi kellett akkor, nem több és nem kevesebb.

Ez volt az első élmény. Nagyon erős szerepe volt a közösségnek, hogy észrevegyem a napos oldalát a kisgyermekes létnek.

Köszönöm, hogy vagytok! (Timi)