(az inkognitó megőrzése miatt, a résztvevőkről kép nélkül)
Jelentem, 7 felnőtt és 1 gyermek aktív résztvételével sikeresen lezajlott a Félpárevezős Klub első személyes találkozója. 🙂 Bevallom, minden várakozásomat felülmúlta a létszám! Pedig lélekben arra is felkészültem, hogy egyszál magam kell majd felfaljam a sok nassolnivalót, amivel jó háziasszony módjára készültem (na, senki ne higgye, otthon nem vagyok ennyire házitündér, de mint programfelelős, igyekeztem kitenni magamért ezen a debütáló alkalmon). Amikor felhívott n6-kor Kriszta barátném, hogy a Désiben vagyok-e már, mert ő benézne, kezdtem megnyugodni, legalább nem leszek tök egyedül. A fél 6-os kezdésre szinte óramű pontossággal érkezett másodikként egy idősebb hölgy, Magdi, majd befutott Edina is (akivel már korábban összesodort a sors egy egyszülős témájú konferencián). Elkezdtünk kötetlenül beszélgetni, időt hagyva a később érkezőknek. Háromnegyed 6-kor aztán bele is vágtunk a sűrűjébe egy bemutatkozó körrel. Kíváncsi voltam ki honnan jött (lokálisan) és tudna-e mondani magáról bármit röviden, amit érdemes tudnunk róla, vagy szívesen megosztana velünk, mert érdekes lehet. Hamarosan kiderült, a Ferencvárostól a „nyóckeren” át egészen Pécelig képviseltettük magunkat ezen az eseményen. Meglepő nyitottsággal kezdett beszélni magáról mindenki, betekintést engedve a személyes háttértörténetekbe. Pedig bőven beértem volna annyival is, hogy „Alma vagyok, 1 éve egyedülálló, 2 gyermek édesanyja, 3 műszakban dolgozom, nincs ki mind a 4 kerekem, de szívesen 5letelek veletek.” 🙂 Viccet félretéve, olyannyira belemerültünk ebbe, hogy a fejemben eredetileg csak néhány percre tervezett gyors kör, majdnem egy órányira nyúlt. De nem volt szívem félbeszakítani senkit (látszott, jól esik a résztvevőknek mesélni magukról sorstársi körben). Sőt, olykor még kérdésünk is adódott egymáshoz egy-egy bemutatkozó kapcsán, egyik gondolat szülte a másikat, nyitottak voltunk egymásra. Aztán, hogy azért haladjunk is a „napirendi pontokkal” és fény derüljön végre arra, mi végett vagyunk most itt, belevágtunk egy kis „brain storming”-ba…
Feltettem két kérdést: Kit mi motivált a klubhoz való csatlakozáshoz? illetve Ki mit vár a klubtól (ha vár egyáltalán valamit)? Post-it-ekre kezdtük írni a gondolatainkat, címszavakban, majd bedobtuk azokat középre. Edina meg sem állt vagy 5 cetliig, sorra listázta gondolatait. Olyan súlyos szavak is kifejeződtek tollából, mint például az „érdekképviselet”. Ő ugyanis özvegyként vált egyedülállóvá és évek óta próbálkozik nyomulni civilként több fronton, hogy hangot adjon a támogatási rendszer súlyos hiányosságainak.
3 grácia, avagy generációk egymás közt… (kisgyermek édesanyjával és egy nagymama korú hölgy eredetileg a képen) Jó érzéssel töltött el, hogy különböző korosztály képviseltette magát a klubban. Ha ez továbbra is így lesz, ebből még profitálhatunk a tapasztalatcserék során! Van, aki már sokmindenen túl van, és van, aki még az elejével küzd az elválásnak… Minden sztori megérintheti a résztvevőket, bárki nyerhet belőlük olyan információt, amit a maga előmenetelére tud fordítani – ha merünk persze nyitni egymás felé. Nem muszáj, itt tényleg nincsenek elvárások, csak lehetőségek teremtődnek, ha igény lesz rá! És hozzá kell tegyem, akkor lettem volna csak igazán boldog, ha legalább egy férfi is képviselteti itt magát, mert akkor egy teljes demográfiát leképeztünk volna, egy szuszra! 🙂
Végül összeállt a kép. Nos, azért látszik, volt miből válogatni, hogy tematizálni tudjuk a hasonszőrű címszavakat!
Ahol indokoltnak éreztem, vagy esetleg magyarázatra szorult egy-egy szó (no nem is a szó értelmezését, hanem sokkal inkább a mögöttes gondolatokat illetően), ott hagytunk lehetőséget egymásnak, hogy mindenki elmondhassa, pontosan mit ért a leírt szó alatt.
Azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom, hogy önigazolást nyertem, mikor az összesítés végére értünk. Gyakorlatilag minden olyan témát lefedtük címszavakban, amit a klub létrehozásakor célul megálmodtam, hogy mire lehet majd jó egy ilyen kezdeményezés. De nem szeretném elbízni magam, 7 fő véleménye még nem releváns az egész csoportra vetítve!
Úgyhogy, mikor a lezáró körben elkezdtük megvitatni a hogyantovábbot, arra jutottunk, egyenlőre az online- és személyes tagtoborzásra gyúrunk és igyekszünk a Félpárevezős Klub online titkos Facebook csoport hírét vinni ismerőseink körében.
Tegyétek ezt Ti is, kedves Olvasók! Hadd bővüljön a körünk, hogy legyen létjogosultsága az egyszülős klub működtetésének!
Tagfelvételt egy FB profilhoz kötött e-mail cím megadásával lehet kérni a paalrita@gmail.com címen!
Várom az érdeklődőket szeretettel személyes klubtalálkozóinkon a Dési Művelődési Házban, egyenlőre havonta egyszer, valamint az online fórumon is a tagfelvételt követően!
Üdv,
Paál Rita
programfelelős