ANYAHAJÓS SZTORIKAMPÁNY – történetek arról, ki hogyan csatlakozott az Anyahajó közösségéhez.
Nagyon sok évet kellett várnom rá, hogy édesanya lehessek, így amikor végre bekövetkezett a „csoda”, határtalan boldogságot éreztem, hónapokig lebegtem könnyű és puha rózsaszín felhőkön, annak ellenére, hogy nagyon nem ment a szoptatás, és fizikailag is megviselt voltam a szülés után. Hallottam egy házban lakó nénitől, hogy van a lakótelepen szopis klub, de eszembe nem jutott volna, hogy segítséget kérjek, megoldom egyedül, gondoltam (meg is oldódott a gyerekorvossal történt telefonos konzultációkkal 3 hét alatt). 4 hónapos volt a kisfiam, amikor először elmentünk Ringatóra.
Aztán kitavaszodott, és én róttam a babakocsis köreimet. És ekkor már kevésnek éreztem a heti egy Ringatót, szerettem volna kicsit beszélgetni más anyákkal, mert sokasodtak a mondani- és kérdeznivalóim , de valahogy visszatartott a fejemben élő kép arról, hogy a kisgyerekes anyák semmi másról nem tudnak beszélgetni, csak a saját gyerekükről, és hogy ez mekkora gáz. Nem akartam ilyen lenni.
A Doboz mellett van egy szederfa, az alatt anyák horgoltak izgő-mozgó gyerekeik társaságában. Szép színes takarókra és gyümölcsökkel teli műanyag dobozokra is emlékszem, az egész látvány nem egy gyönyörű vidéki réten, hanem egy lakótelepi Spar oldalában, Budapest közepén nagyon szürreális volt, de mégis hívogató. Ezt szó szerint értem, mert ahogy elmentem mellettük a babakocsival, nagyon kedvesen hívogattak, hogy üljek le közéjük horgolni. Dehogy ülök, nehogy már… Látszott, hogy ők mindent tudnak a gyerekekről, én semmit… ők tudnak horgolni, én csak kötni tudok… ők barátkozósak, fesztelenek, ismerik egymást, én egyedül vagyok, és zárkózott is… ők fiatalok, én meg már mindjárt 37 leszek…
jópár kört kellett tennem, mire végül sikerült félretennem a félelmeimet és az előítéleteimet, és csatlakoztam hozzájuk.
Pár hét múlva a Kispiacon kérdezte meg talán Rita, hogy ha ebből a horgolós anyákból álló körből alakulna egy „anyaközpont”, benne lennék-e. Fogalmam se volt, mi lehet az „anyaközpont”, de nagyon izgatott a dolog.
Így lettem alapító tag.
Ez 7 éve történt, és életem legjobb döntései között tartom számon. Azóta minden sejtem és gondolatom kicserélődött már, és az Anyaközpont is más lett, de meg vagyok róla győződve, hogy semmi sem véletlenül történt: nekem meg kellett várnom az Anyahajó megszületését az édesanyává válással.”(Kriszta)