Köszönet és búcsú – Vera írása

Kedves Anyahajó!

Mit adtál te nekem? Nehéz felsorolni, mert sok mindent.

Először én adtam neked: lelkesedést, törődést, éjszakai virrasztást. Aztán te befogadtál, törődtél velünk, segítettél, tanítottál. Most pedig kicsit elválunk, de mindig ott leszünk egymásnak szükség esetén.

Hogy érthetőbbé tegyem a fenti sorokat, konkretizálom. Második gyermekemmel voltam otthon, amikor Rita megtalált, hogy kellene logó az Írisznek. Hát jó, nekiláttam, Rita játszott közben Hangával és ötleteltünk együtt, csináltam este a logót. Majd kinőtt az Íriszből az Anyahajó, és lelkesen csatlakoztam, segítettem itt-ott, plakátokat készítettem altatás után, Kinder tojás belsőket töltögettem a Nyúl dombon. Aztán alapító tag lettem.

Majd az Anyahajó adott: ingyenesen elvégezhettem egy kommunikációs és egy marketing kurzust, ami nem csak az egyesületen belül, hanem szakmámban és magánéletemben is hasznosnak bizonyult. Aztán Facebook oldalt csináltam, meg plakátot, szórólapot, órákat molyoltam a gépen, vagy a rajzasztalon. Ez a sok munka is megtérült, hiszen jó referencia szakmai területen és jó látni, hogy használják azok, akiknek készült. Nem estem ki a munkából sem, hiszen kicsiben, komoly tétek nélkül mégis csak egy munkahely volt számomra. A legtoleránsabb és legrugalmasabb munkahely, ahol még haszonélvező is vagyok.

Sok anyukát ismertem már a lakótelepről, de szorosabbá vált kapcsolatunk, igazi barátokká váltunk az Anyahajó által. Nehezen kérek segítséget és nem szívesen, de itt azt tapasztaltam, hogy valaki mindig van, aki éppen ráér gyerekre vigyázni, elhozni az almalevemet vagy a Hangák rendelésemet a Désiből, vagy egyszerűen csak meghallgatni, ha arra van szükségem. A gyerekeimnek bulikat, téli ingyenes játszóházat, koncertet.

Örülök, hogy ennyi értékes embert megismerhettem. Olyan embereket, akiktől tanulhattam szolidaritást, önzetlenséget, együttműködést, kommunikációt. (Neveket nem írnék, mert hosszú lenne a lista.) Bár ez egy külön fejezet lehetne női önbizalom témában, de örülök, hogy ilyen csinos, stílusos és szép anyukák, nők közt lehettem. Nem kis teljesítmény kisgyerek mellett még magunkra is odafigyelni, csinosan öltözködni. Ezt most mindenki vegye magára! Sok kedves bókot kaptam én is tőletek, ami erősíti az embert, és aki erős, az jobban tud másokat elfogadni és bárhol helyt állni, önmagáért kiállni. Sok változáson mentem keresztül és pozitív irányba. Látom, hogy mások is, még, ha nem is tudatosult bennük.

Most saját lábamra próbálok állni, megállni a helyemet szabadúszó grafikusként, de tudom, hogy mindig van egy támogató közösség, ahová fordulhatok bizalommal. És ez bizony kölcsönös. Ha szükség lesz rá és erőmből telik, én is ott leszek az Anyahajónak, nektek.

További jó szelet!

Nagy Veronika, Zalán és Hanga anyukája