Eszti története

ANYAHAJÓS SZTORIKAMPÁNY – történetek arról, ki hogyan csatlakozott az Anyahajó közösségéhez.

Az egyéves kislányom végre kezdett jobban lenni a tejmentes diéta hatására, így nem üvöltött nonstop, és végre evett is, aludt is valamennyit. Elkezdhettünk kicsit kimozdulni, úgyhogy elkezdtem nézegetni a környéken milyen lehetőségeink vannak. Volt egy tévhitem:mi a Kékvirág lakóparkban lakunk az Üllői túloldalán, tartottam attól, hogy a ferencvárosiak nem látnak jó szívvel, de ezt 1 perc alatt lebeszéltük, hogy DE!

Mivel soha nem találkoztam még babás csoporttal, így nagyon meglepődtem, hogy ez egy teljesen más világ, és csak néztem. Nem volt elvárásom se az eseménnyel, se magammal szemben. Ott leszek, megnézem, max eljövök.

Ennek ellenére teljesen kiábrándultam. Nem az összejövetel miatt. Hanem az anyuka-léttől. Én a hurcit gyerekkel együtt simán hátravágom, azt’ ennyi, nem tudok két mondatnál többet mondani róla, hallgatni meg csak illemből. Meg az kéne még, hogy még a nonstop szopi-üvöltés-altatás kombó mellett pelusokat mosogassak (pedig fontosnak tartom a környezetkímélést). Sorolhatnám… (De soha nem is voltam az a tipik nő, így anyaként is várható volt, hogy nehezen fogok tudni azonosulni az aktuális trendekkel. :))))

Hátradőltem, szép az idő, zöld a fű, a gyerek lát gyereket, azt’ jól van.

Egy emberrel tudtam kapcsolódni, és az Blanka volt. Nem kifejezetten arra a pár percre gondolok, amit beszéltünk, hanem arra az érzésre, amit Ő átélt. Hogy fürödhetett a minket körülvevő nyüzsgésben, kicsit szervezkedett, kapcsolódott, és teljes szívvel beleadta magát. Itt is, ott is!

Aztán elkezdtem figyelni a résztvevőket, és rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok rossz helyen, csak épp én a másik oldalhoz tartozom: én segítő kell legyek. Talán itt fogalmazódott meg bennem ez először ilyen tisztán és visszavonhatatlanul.

Azóta el is kezdtem az utolsó hiányzó tanfolyamom, és az utolsó vizsgáimra készülni, amit 5 éve halogatok. Hétről hétre több és több lehetőség jön velem szembe, egyre pontosabban látom magam előtt a jövőm.Szóval én másképp…Köszönöm! (Eszti)