Én a lamantinokkal vagyok! Hát Te?

Férjemmel életünkben először vettünk részt egy jótékonysági adománygyűjtő kampányban, ahol saját kapcsolati erőforrásainkból próbáltunk merítkezni, hogy Anyahajónk ne süllyedjen el, hanem saját útján tudjon továbbhaladni első saját otthona felé.

Senkit nem szeretnék untatni a részletes hajónaplónkkal, így rögtön bele is vágok a közepébe.

Itt vagyunk a swimathon előtt 5 nappal. Nagyon izgulunk, hogy vajon meglesz-e a kitűzött 100 000 Ft-os célösszeg, tekintve, hogy annak eddig csupán durván a harmada érkezett be. De, mint kitartó sportemberek lévén nem csüggedtünk, hanem egy jó nagy hajrába kezdtünk, így az alig pár napja még 35 000Ft-on álló számlálónk estére felszökött 78 ezerre! Nem semmi! Minden 1000 Ft-nak annyira örültünk, mintha nyertünk volna a lottón. 🙂 Ez újabb lendületet adott nekünk a gyűjtésben.

Azonban a swimthon előtt 3 nappal kicsit lecsüggedtünk, mert kampányunk úgy látszott zátonyra futott, ugyanis nem nagyon mozdult ki a számláló a 3 nappal azelőtti helyéről. Már megkerestük az ismerősöket, munkatársakat, barátokat, családot és aki akart – úgy gondoltuk – az kifejezte támogatási szándékát. Na, most mi legyen? Hogy lesz meg a 100 ezer Ft? Egyáltalán meglesz?

Muszáj meglennie – gondoltam. Ezért minden követ megmozgatva írtam még néhány ismerősömnek. Próba szerencse, hátha. Csak a cél lebegett a szemem előtt. Saját otthont az Anyahajónak!

ÉS IGEN!!! 2 nappal a rendezvény előtt elértük a kitűzött célt! Ez az! Jók vagyunk! Pacsi! Részünkről hajónk befutott a kikötőbe. Partot érnie már csak férjemnek kell szombaton, akiért kicsit izgultam, hiszen állítása szerint ez egy jótékonysági túlélőpróba, ahol egykori cápából (??) 15 év alatt lamantinba (de)formálódó testének kell bizonyítania, hogy a vállalt 1000 méteres távot 20 perc alatt teljesíteni tudja… 🙂 És ha ez még nem lenne elég akkor váltóversenyben is megmutatja a világnak, hogyan kell adrenalintól fűtött gusztustalan nagy hasast ugrani egy kiélezett pillanatban. Hát, hogy is mondjam azért volt miért izgulni még! 😀

lamantin

Viszont a számláló csak tovább pörgött. Jött még 1000, 2000, 15 000 Ft-os felajánlás is. 117 000 Ft-ig meg sem állt. J Hűűű azt a mindenit! J Bíztam benne, hogy célunkat elérjük, de azt nem gondoltam volna, hogy még túl is szárnyaljuk. Végül 134 ezren állt meg a mutató, ami fantasztikus! Köszi, még egyszer!

A várva várt napon a lamantin jött, látott, úszott, váltóversenyben győzött (azóta pedig ápolásra szorul :D).

20160618_101047
Viccet félretéve rendkívül izgalmas egy ilyen jótékonysági gyűjtésben aktív szereplőként részt venni. Egyrészt versenyzel valamilyen szinten azokkal, akik adománygyűjtőként elindultak, másrészt, – ami szerintem lényegesebb – magaddal is. Vajon elég jó vagy erre a feladatra? Képes vagy egy jó ügyért pénzt kérni? Barátoktól, családtól, ismerőseidtől, kollégáidtól és nem vadidegenektől tudsz kérni? Vajon sikerül-e megértetned gyűjtésed célját és vajon képes vagy mozgósítani az ismerőseidet, annak érdekében, hogy a neked fontos ügyet támogassák? Férjemnek, nekem, nekünk sikerült. Elértük célunkat, amivel egy jó ügyet támogathatunk. Ez egyszerűen felemelő érzés. Rengeteg pozitív energiával tölt fel. Mindezt pedig maga a rendezvényen megtartott úszóverseny színesíti, ahol iskoláskorodból ismerős szurkolásban és/vagy versenyzésben lehet részed. Hatalmas, életre szóló élmény.

A kampány egy jó visszacsatolása volt annak, hogy az ismerősök, barátok, család értékeli azt, ami nekünk fontos és támogat minket. A swimathon pedig jó volt arra, hogy ráeszméljünk mennyire jó érzés:

– egy nemes célért arcunkat felvállalva gyűjteni, támogatókat szerezni,

– csapatban lenni,

– együtt szurkolni,

– összefogni és

– nem utolsó sorban sportolni :).

Mindenkit arra tudok csak biztatni, hogy ne fossza meg magát egy ilyen élménygazdag érzéstől és legalább egyszer életében vegyen részt aktív adománygyűjtőként egy ilyen versenyben, mert tényleg megéri, hiszen jó érzésekkel tölti fel az embert, ha egy jó ügy érdekében tehet valamit.

Én ezt kaptam a swimathontól.

 

Tündi